Amikor egészségünkről esik szó, első gondolataink a fizikai állapotunk körül forognak, megállapítjuk, hogy vannak-e fájdalmaink, észlelünk-e magunkon szokatlan tüneteket. Ha a válasz igen, a megoldást legtöbbször ugyanazon a fizikai szinten látjuk, mint ahonnan a problémáinkat eredeztetjük: gyógykezeléssel befolyásoljuk a testi szimptómákat.  
Egy más megközelítés szerint azonban, a hangsúlyt nem a betegségre, hanem a gyógyulásra kell fektetni. Ez nem pusztán a szavak össze-vissza csavargatása, hanem a betegségfelfogás olyan átfogó elmélete, mely nem a tüneti kezelésre koncentrál, hanem az EGÉSZ-séget veszi alapul.

Bár a pszichoszomatika kifejezést egy német orvos, Heinroth használta először, az 1800-as évek elején, a test és lélek közötti szoros kapcsolat nem volt már újkeletű teória az orvoslásban.
Az ókori görög természetfilozófiában az egészséget a harmóniával kapcsolták össze, a betegség léte tehát, a harmónia hiányát jelentette. Hippokratész gyógyítási elve is ezen alapult:

„lazítani azon, ami feszes, feszíteni azon, ami laza”.

Az ősi kínai orvoslás az emberi testet funkció körökre osztja, ahol a testrészeket zárt csatornában (Meridián) működő energia (Chi) köti össze.
Az indiai kultúrában a meridián Nádiként, a Chi pedig Pránaként jelenik meg.
A nyugati orvoslás ezzel szemben természeténél fogva mindig is a szomatikus problémákra fektette a hangsúlyt, külön kezelt tüneteket, csak a szervezeten belül keresett esetleges összefüggéseket. Az európai, tudományos alapokon nyugvó szemlélet sokáig nem is tudott mit kezdeni a holisztikus egységben való gondolkodásmóddal, miszerint nem lehet elválasztani a testet a lélektől. A közvélemény számára a pszichoszomatika sokáig nem volt elég egzakt, túlzottan elvontnak számított az a feltételezés, hogy megfoghatatlan érzelmekre építkezve próbál kapcsolatot keresni külső és belső állapotunk között.
Ráadásul a hetvenes években berobbanó New-Age hullám sem tett feltétlenül jót neki, ebben az időszakban ugyanis erősen felhígultak a spirituális irányzatok, ömlesztve kapta a világ a kristályokkal gyógyítókat, jósgömbből olvasókat, lélek-utaztatókat és egyéb, kissé túlkapott ezoterikus tanokat.

Napjainkban azonban már nem kell hosszasan bizonygatnunk a stressz egészségre gyakorolt hatását, sem a közérzetünk és immunrendszerünk közti kapcsolatot. Számos orvosi kutatás bizonyította be a pszichoszomatika létjogosultságát, folyamatosan újabb és újabb tanulmányok támasztják alá a külső és belső kapcsolat meglétét és szoros összefüggését. A test és lélek közti együttműködés többé nem hit, hanem nyitottság kérdése.

Ami kint, az van bent

Betegségek megfejtésénél az egyik leggyakrabban felmerülő kritika, hogy olyan érzésekre apellál, amelyeket más is érez, mégsem beteg. Ha a májamat a haragom mérgezi meg, akkor miért nem szenved májbetegségben minden dühös ember? Nos, erre a válasz az, hogy mindenki másképp reagál az őt ért hatásokra.
Maguk a pillanatnyi érzelmek nem generálnak betegséget, de tartós elnyomásuk, feldolgozatlanságuk már különféle megbetegedésekhez vezetnek. A betegség ilyen értelemben mindig egy figyelemfelhívás azzal kapcsolatban, hogy mit kell megoldanunk magunkban. A pusztán orvosi, tüneti kezelés képes ugyan egy időre megoldani egy adott szomatikus gondot (például gyógyszert szedek, amitől a májam kitisztul), de ha az alap probléma nem oldódik meg, később új formát öltve, más szerveinket megtámadó betegség formájában újra jelentkezhet.

Azt is lényeges letisztázni, hogy bár a lelki tartalom azonosítása minden esetben fontos lépés, betegségünk hátterében sokkal összetettebb probléma is állhat, mint amit mi magunk orvosolhatunk. Ha műtét előtt állunk, és megértjük, miért kerültünk ebbe a helyzetbe, nagy valószínűséggel sokkal hamarabb felépülünk majd az operáció után, mint az, aki nem akarta tudni, vagy tudomásul venni mi történik vele.
Egy dologgal azonban vigyázni kell: nem szabad bűnösnek éreznünk magunkat amiatt, hogy megbetegedtünk. A testen uralkodó gondolatok és érzelmek törvényeinek nem megfelelő ismerete az, ami betegségbe vagy bajba sodor bennünket. Tudatára kell ébrednünk saját utunknak, vagy a szó tágabb értelmében: saját lelki fejlődésünknek.

A legtöbb betegségünk oka gondolatainkra és érzelmeinkre vezethető vissza, és annak fontosságát hangsúlyozza, hogy mi magunk dönthetünk életmód-változtatásunk felett. Mindemellett már betegségünk eredetének ismerete is képes testünkben pozitív fizikai változásokat előidézni.

A továbbiakban néhány betegség érzelmi hátterével kapcsolatos gondolatébresztő üzenetét szedtem össze. Fontos tudnunk, hogy bár a különböző megbetegedésekhez kapcsolható lelki háttértartalom mindig hasonló, a pszichoszomatikus felfogásban minden tünet üzenete egyénileg értendő. Tehát, lehet, hogy a fejfájás a hibás gondolkodásmódunk következménye, nem biztos azonban, hogy az én téves gondolkodásmenetemmel más is rendelkezik. Lehet, hogy valakinek a családjával kapcsolatos elméleteit kell felülvizsgálnia, míg mást a munkahelyéhez kapcsolódó konfliktusa emészti. Saját tüneteink csak és kizárólag saját, személyes tapasztalataink, hitrendszereink, gondolkodásunk szimbolikus megfelelői.

Általánosságban véve viszont már az sokat elárul, hogy pontosan hol lokalizálható a fájdalmunk.
Lefelé a realitással, gyakorlatiassággal kapcsolatos, míg felfelé haladva a szellemi, gondolati síkkal összefüggő problémára gyanakodhatunk.
A test középpontjához képest minél inkább kifelé található a fájdalompont, annál inkább a külvilághoz kapcsolódik, míg a középponthoz közelebbi fájdalmunk hozzánk kapcsolódik, rólunk szól.
Ami elöl fáj, a jelenről, vagy jövőről szól, testünk hátsó része a múlttal kapcsolatos eseményt jelöli.
Gerincünk szimbolizálja azokat a múltbeli döntéseinket, amiket szülői minták alapján hoztunk.
Jobb oldalunk a bal agyféltekéhez kapcsolódik, ami azt jelenti, hogy a problémánk a kontrollal, munkával kapcsolatos. Bal oldalon lévő fájdalom esetén viszont valamilyen érzelmi, családi nyomon haladva kereshetjük az elakadást.
A jobb kézben a tekintéllyel szembeni nehézségek nyilvánulhatnak meg, amíg a bal kéz bántalma a szeretet és kedvesség kinyilvánításának nehézségeire utal.

Gyakori probléma a gyomorral kapcsolatos bántalmak, fájdalmak. Érdemes feltennünk a kérdést, mit nem tudunk befogadni, elfogadni, megemészteni? A gyomorégés megszüntetéséhez meg kell fogalmaznunk, mi az, ami éget belülről, és dühöt vált ki belőlem. A gyomorkorgás szeretetigényt (érzelmi táplálék) jelenti, a gyomorrontás pedig, hogy nem akarok az emberekkel vagy helyzetekkel kapcsolatos érzéseimmel szembenézni. A gyomornak nagyon nehéz azokat az érzéseket megemésztenie, amelyeket tudat alatt elutasítunk. És íme, meg is jelenik a gyomorégés, rosszabb esetben a gyomorfekély.
Mivel az emésztés egy része a belekben történik, minden, ami szomorúságot, félelmet, zavart, lázadást, szégyent vagy bármely más diszharmonikus gondolatot, érzést okoz, bélproblémákhoz vezethet. Fokozottan igaz ez, ha az egyik családtagomhoz kapcsolódik a negatív érzésem. Mivel nem vagyok képes megemészteni a helyzetet, a konfliktus testi szinten jelentkezik.
Ha a vékonybél az érintett, akkor az élet adta helyzeteket mereven, egymástól eltérő, jó és rossz fogalmakkal ítélem meg. Hajlamos vagyok úgy érezni, sok mindenben hiányt szenvedek.
A vastagbél állapota arról ad hírt, hogy mennyire vagyok képes önmagamat elengedni, mennyire érzem magam biztonságban, hogy spontán lehessek.

A pajzsmirigy a nyak elülső részén elhelyezkedő belső elválasztású mirigy, a torok energiaközpontjához kapcsolódik. A pajzsmirigy túl- vagy alulműködése akkor jelentkezhet, ha az az érzésem, hogy mindig lenyelem a haragomat, vagy az élet igazságtalan velem.
A pajzsmirigy túlműködése szorongásomról, bajaimról, kifejezésre nem juttatott érzelmemről árulkodik, alulműködésének pedig az is lehet az oka, hogy képtelen vagyok egy olyan helyzettel szembenézni, amely már többször újra megjelent az életemben, és amellyel szemben tehetetlennek érzem magam, nem tudom, hogyan reagáljak rá.

Napjainkban rengetegen szenvednek különböző allergiáktól. Az allergia nem más, mint az immunrendszer „tévedése": ártalmatlan anyagokat minősít veszélyes betolakodónak, akik ellen teljes gőzerővel veszi fel a harcot. Tegyük fel magunknak a kérdést, mire vagyunk allergiásak? Mi az, ami bennünk ilyen heves reakciót indít el? Ezek mind a mentálisan megszüntetett érzelmek felszabadításai.
Az immunrendszer közvetlen kapcsolatban áll az érzelmi állapottal, például az életünk egy mély fájdalma drámai mértékben lecsökkentheti erejét. Az immunrendszer az érzéseinkre és az összes gondolatunkra reagál, legyenek azok akár negatívak, akár pozitívak. Így minden düh, keserűség, gyűlölet és ellenérzés hajlamos lesz az immunrendszerem legyengítésére. Ugyanígy minden szeretettel, harmóniával, szépséggel és belső békével kapcsolatos gondolat az immunrendszert erősíti. Tehát amikor az immunrendszer sérül, akkor az azt jelzi, hogy a szeretetigényünk is igen nagy.

A cseppfertőzéssel terjedő vírusos betegségek, mint például az influenza azt az érzelmi állapotot testesítik meg, amikor nem akarunk másokat közel engedni, el akarunk vonulni, egyedül akarunk lenni. Influenzásként pont ezt csináljuk, óvva intünk mindenkit attól, nehogy közel jöjjön hozzánk. Érdekes, hogy az utóbbi években egyre több válfaja alakul ki az influenzának, már-már képtelenség az összes ellen védekezni. Mintha nőne az igényünk arra, hogy magunkba forduljunk, elzárjuk magunkat másoktól. Ugyanezt teszik az okoskütyük is, elég végignézni egy reggeli tömött buszon: szinte alig páran vannak, akiket nem szippant magába a telefon. Ilyen elmagányosodott világban érthető, hogy nincs igényünk embertársainkra. Érthető ugyan, de korántsem egészséges. Érdemes lehet ezen is elgondolkodni, hiszen bár felelősek vagyunk azért, ami velünk történik, de bármikor dönthetünk úgy, hogy másképp kezeljük az életünket.

A cikk megírásához Jacques Martel Lelki eredetű betegségek lexikona című művét vettem alapul. Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik érdeklődnek a betegségek mélyebb üzenetei iránt, ide kattintva pdf-ben is letöltheted.

Kövesd a Lelkikötőt a Facebookon is, hogy ne maradj le az érdekes tartalmakról és legfrissebb bejegyzésekről!