Amikor egészségünkről esik szó, első gondolataink a fizikai állapotunk körül forognak, megállapítjuk, hogy vannak-e fájdalmaink, észlelünk-e magunkon szokatlan tüneteket. Ha a válasz igen, a megoldást legtöbbször ugyanazon a fizikai szinten látjuk, mint ahonnan a problémáinkat eredeztetjük: gyógykezeléssel befolyásoljuk a testi szimptómákat.  
Egy más megközelítés szerint azonban, a hangsúlyt nem a betegségre, hanem a gyógyulásra kell fektetni. Ez nem pusztán a szavak össze-vissza csavargatása, hanem a betegségfelfogás olyan átfogó elmélete, mely nem a tüneti kezelésre koncentrál, hanem az EGÉSZ-séget veszi alapul.

Az utóbbi évek növekvő tendenciája alapján lassan, de biztosan kimondható, hogy az emberek gondolkodásában elkezdett egyre nagyobb teret hódítani a psziché, a lélek egészségének fontossága. Mára már egyre kevésbé kell titkolni ha valaki pszichológushoz jár, elterjedtek a life-coachok, a különböző típusú önismereti terápiák, kíváncsibbá váltunk a természetgyógyászat ágazataira, nyitottabbá az agykontroll felé. Egy eddig talán kevésbé népszerű, kicsit megfoghatatlan tengelyen elindult a világ a tudatosság, tudatos gondolkodás irányába.
De mit is jelent ez pontosan?

Nem árulok el újdonságot, ha azt mondom, az évszakok változása nagymértékben képes befolyásolni a lelki állapotunkat. Elemi szinten vagyunk összekötve a természettel, s ahogy neki is megvan az alapvető üteme, úgy állunk át mi is újra és újra ugyanarra a tempóra. Az ősz mutatja talán a leglátványosabban a változást: a természet vetkőzni, mi öltözni kezdünk, de együtt hangolódunk át. A szeptember, október talán még kevésbé megterhelő, a hőmérsékleti kellemetlenséget kompenzálja a környezet színrobbanása, s ez a vizuális játék képes elterelni a figyelmünket a lelki elmélyedésről.

Amikor érzelmi intelligenciáról beszélünk, úgy szoktam fogalmazni, hogy olyan ez, mint egy skála. Aki magasabb érzelmi intelligenciával rendelkezik, nem érzékenyebb a társainál, nem sértődékenyebb, vagy dramatikusabb, pusztán a saját érzelmi skálája finomabban tagolt, mint másoké. Mindenkiben pontosan ugyanolyan érzések vannak, de aki magasabb EQ-val rendelkezik, az több tagját ismeri a rendszerének.

Tapasztalataink, a világból kapott impresszióink, múltunk, vagy épp aktuális helyzetünk újra és újra megtanítja nekünk azt a nagyon fontos lét-tételt, hogy az életet túl kell élni, valamilyen formában felül kell emelkedni a helyzeteken és meg kell küzdeni a felmerülő problémákkal. Aztán valahogy mégis mindig ugyanoda jutunk, hogy fogjuk a fejünket, mert a stratégia, amit választottunk, nem bizonyult kellőképp megfelelőnek, mert nagyjából átrágjuk magunkat a problémákon, de egyre több sebet szerzünk, mert egyik helyzetből épp már fél lábbal kint vagyunk, de ugyanazzal a lendülettel lépünk a másikba. És akkor felmerül a kérdés, hogy ennek már tényleg, sosem lesz vége?

Önmagunk megértésében nélkülözhetetlenül fontos szerepe van a mások által mutatott tükörnek. A testvér a legszorosabb kapocs a múltba, így nem kérdés, hogy a testvérkapcsolatok elemzése önismeretünk egyik alappillére.

Ha valaki azt kérdezi tőlem, mit gondolok az internetes társkeresőkről, azt szoktam válaszolni, hogy egyáltalán nem tartom rossz dolognak, csak nagyon rosszul használjuk.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de bizonyos ünnepek, jeles alkalmak hatására én szeretek mélyebben elgondolkozni annak a napnak az értékéről, értelméről. Így volt ez karácsonykor is, akkor írtam utoljára a szeretetről. Aztán, idén is jutott a naptáramba egy február 14-e, mint a szerelem és a giccs nagy napja. De valljuk be, dátumtól függetlenül, a szerelem azért egy nagyon érdekes téma.

Vannak azok a bizonyos „nehéz esetek”. Te is biztos ismersz párat, ők azok, akik máshogy reagálnak le helyzeteket, mint ahogy az akár az érzelmi érintettségüket figyelembe véve is normális lenne, hiszen túlontúl önfejűek, a kelleténél erősebb az önzőségük, vagy a büszkeségük. Akármilyen hihetetlennek tűnik is néha, azért képesek belátni hibáikat, és bizony, kellő motivációval változtatni is tudnak magatartásukon.

Az ember legnagyobb próbája a kapcsolatai. A kapcsolatok legnagyobb próbái pedig a helyzetek, amiket viszont maga az ember old meg, ki így, ki úgy. A démonaiddal neked kell megharcolni, senki nem fog kiemelni a saját nyomorodból.