Az utóbbi évek növekvő tendenciája alapján lassan, de biztosan kimondható, hogy az emberek gondolkodásában elkezdett egyre nagyobb teret hódítani a psziché, a lélek egészségének fontossága. Mára már egyre kevésbé kell titkolni ha valaki pszichológushoz jár, elterjedtek a life-coachok, a különböző típusú önismereti terápiák, kíváncsibbá váltunk a természetgyógyászat ágazataira, nyitottabbá az agykontroll felé. Egy eddig talán kevésbé népszerű, kicsit megfoghatatlan tengelyen elindult a világ a tudatosság, tudatos gondolkodás irányába.
De mit is jelent ez pontosan?

A holisztikus szemléletek lényege, hogy tágabb értelmezésben vizsgálja a felmerülő problémáinkat: nem csak magára az adott témára fókuszál, hanem nagyobb összefüggéseket keres a minket körülvevő rendszerben.
Jelentse ez akár a betegségek mögött húzódó lelki tényezőket (pszichoszomatika), egyéni elakadásaink felismerését saját, egész családunk rendszerében (családállítás), vagy korábbi érzelmi traumáink következményeit a jelenünkben (kineziológia).

Tíz-húsz évvel ezelőtt ezek a gondolatok még erősen túlmutattak a józanész számára emészthető határon, és összemosódtak a „spiri-ezo-kuruzsló” fogalmával.
De ebben a minden határt ledöntő információs társadalomban tudásunk, ismereteink is tágulhattak, és mára számtalan tanulmány, kutatás erősíti meg, hogy az embert mind érzelmeivel, mind környezetével összefüggésben érdemes vizsgálni, mert az egész nem azonos a részek összegével, hanem egy új minőség. A részek csakis az egészhez való viszonyukban nyernek értelmet.

Spanyolviasz

A holisztikus gondolkodást alapul vevő irányzatok valójában csak nekünk, „nyugatiaknak” újdonságok.
Az indiai kultúra, a keleti filozófia vagy a hagyományos kínai orvoslás például, már évezredek óta alapul veszi a teljesség figyelembevételét. Egy betegséggel kapcsolatban nem a tünetet, hanem az okot kell megszüntetni, és ez az ok nem kizárólag fizikai természetű. A test, lélek és szellem hármasságából áll össze az „Egész”, és a tényezők közti egyensúly szolgáltatja az Egész egészségét. Ha az egyensúly valahol - bármely ponton megbomlik, az nem csak helyben jelentkezik, hanem az egész rendszerre hatással lesz.
Gondoljunk arra, hogy ha valamilyen fizikai fájdalommal küzdünk, ez a hangulatunkra, érzelmi készletünkre is kihat, rosszkedvűek leszünk, és ha ez az állapot tartósan fennáll, attól beszűkülünk, lekapcsolódunk a külvilággal kapcsolatos eseményekről. De ez fordítva is igaz: egy feldolgozhatatlannak megélt trauma hatására szorongóvá válunk, és előbb-utóbb fizikai szinten is megjelennek a tünetek: az állandó feszültségtől fájdalmaink, görcsös panaszaink lesznek.

Ha már a testrészeinket sem tudjuk elválasztani egymástól, hogyan is lehetnénk függetlenek a világtól, a környezetünkből érkező hatásoktól, magától a természettől, vagy a minket körülvevő univerzumtól?

Gyakran találkozhatunk olyan hétköznapi példával, amikor valakit kifejezetten a környezete betegíti meg, és már egy pár hetes szünettel, környezetváltozással szinte azonnal gyógyulni kezd.
A stresszes, túlhajszolt, rohanó hétköznapokból sokszor a természetbe menekülést tartjuk kivezető útnak, egy erdei séta, vagy vízparton ücsörgés alatt hatékonyabban tudjuk tisztázni saját belső konfliktusainkat, feszültségeinket.
A harmónia keresése és az egyensúly beállítása az ókori természetfilozófia alaptétele volt, az idők kezdete óta foglalkoztat minket és lényegi részünket képezi.

"Több dolgok vannak földön és égen, Horatio mintsem bölcselmetek álmodni képes”

A holisztikus gondolkodás tehát, az egységben való gondolkodást jelenti. Nincsenek véletlenszerű vagy különálló történések, minden eseményre, egy tőlünk nagyobb folyamat részeként kell tekintenünk. Ez viszont egyáltalán nem jelent passzivitást, vagy eleve elrendeltséget. Mivel minden mindennel összefügg, minden tettünkkel, rezdülésünkkel folyamatos hatással vagyunk a környezetünkre. Bármit teszünk, az elindít valamit. Döntéseinkkel, választásainkkal folyamatosan alakítjuk saját helyzetünket, sorsunkat, és mivel a körülöttünk lévőkre is hatással vagyunk, finoman, szinte láthatatlan módon kapcsolódnak össze sorsvonalaink.
Jung analitikus pszichológiájában már mélyrehatóan foglalkozott az általa kollektív tudattalannak nevezett ősi ösztön- és emlékrendszerrel. Mai nyelven fogalmazva olyan ez, mint a Google Drive, amelybe az egész emberiségben közös tartalmak töltődnek fel. Ez kapcsolja össze az emberi faj minden egyes tagját egymással, tartalmazza a közös benyomásokat, a velünk született ősi ösztönöket és emlékeket. Egy közös tudásbázis, amely túlmutat az egyén személyiségén.

Balgaság és nagyképűség azt gondolni, hogy mindenhatók és mindentudók vagyunk.
Érdemes visszanyúlni a gyökerekhez, és az eddigiekhez képest más összefüggésekben szemlélni az életünket. A válaszok mindig bennünk vannak, de csak akkor találhatjuk meg, ha hajlandóak vagyunk az egész képet nézni, nem csak az adott szegmensét. A döntés a mi kezünkben van, hogy elfogadjuk-e magunkat a rendszer részeként, vagy szembe helyezkedünk vele. Hogy gőgösen kitartunk az avítt materiális gondolkodás mellett, vagy engedjük, hogy a több ezer éves irányzatok, gondolatok minket is elérjenek.
Mert a tudatosság többek között a befogadás képességét is jelenti.
A tartós változáshoz a gondolkodásmódot kell először megváltoztatni: változtass magadon, és változni fog a jövőd is.

(Hamarosan jön a második hullám...) 

Kövesd a Lelkikötőt a Facebookon is, hogy ne maradj le az érdekes tartalmakról és legfrissebb bejegyzésekről!