Amikor egészségünkről esik szó, első gondolataink a fizikai állapotunk körül forognak, megállapítjuk, hogy vannak-e fájdalmaink, észlelünk-e magunkon szokatlan tüneteket. Ha a válasz igen, a megoldást legtöbbször ugyanazon a fizikai szinten látjuk, mint ahonnan a problémáinkat eredeztetjük: gyógykezeléssel befolyásoljuk a testi szimptómákat.  
Egy más megközelítés szerint azonban, a hangsúlyt nem a betegségre, hanem a gyógyulásra kell fektetni. Ez nem pusztán a szavak össze-vissza csavargatása, hanem a betegségfelfogás olyan átfogó elmélete, mely nem a tüneti kezelésre koncentrál, hanem az EGÉSZ-séget veszi alapul.

Az utóbbi évek növekvő tendenciája alapján lassan, de biztosan kimondható, hogy az emberek gondolkodásában elkezdett egyre nagyobb teret hódítani a psziché, a lélek egészségének fontossága. Mára már egyre kevésbé kell titkolni ha valaki pszichológushoz jár, elterjedtek a life-coachok, a különböző típusú önismereti terápiák, kíváncsibbá váltunk a természetgyógyászat ágazataira, nyitottabbá az agykontroll felé. Egy eddig talán kevésbé népszerű, kicsit megfoghatatlan tengelyen elindult a világ a tudatosság, tudatos gondolkodás irányába.
De mit is jelent ez pontosan?

Nem árulok el újdonságot, ha azt mondom, az évszakok változása nagymértékben képes befolyásolni a lelki állapotunkat. Elemi szinten vagyunk összekötve a természettel, s ahogy neki is megvan az alapvető üteme, úgy állunk át mi is újra és újra ugyanarra a tempóra. Az ősz mutatja talán a leglátványosabban a változást: a természet vetkőzni, mi öltözni kezdünk, de együtt hangolódunk át. A szeptember, október talán még kevésbé megterhelő, a hőmérsékleti kellemetlenséget kompenzálja a környezet színrobbanása, s ez a vizuális játék képes elterelni a figyelmünket a lelki elmélyedésről.