2017. jan 25.

Hiány

írta: Kockásfülű Nyúl
Hiány

hiany2.jpg

Minden elhagyott háznak, romos falnak, leomló épületnek megvan a saját története. A por és omladék alatt mindig megbújik egy emlék, egy lopott csók vagy egy be nem váltott ígéret, amely szakadatlanul a tovatűnt percekre vár.

Mert ilyen a hiány természete. Akkor is dolgozik, ha nem akarod, akkor is, ha nem észszerű, és minél inkább tiltakozol, annál jobban.

De én végül is, szeretem még a hiányodat is. Jól lehet, nem tesz boldoggá, de igazán emberivé válunk általa. Én is, és a történtek ellenére te is.

Addig számít egy dal, egy hely, egy emlék, amíg hiányzol. Utána majd fel lehet pakolni a polcra, a többi közé, talán évek múlva előszedni, és legfeljebb egy zavart mosollyal megpróbálni visszaemlékezni, hogy honnan is kaptam. De most még nincs átalakítás, nincs rendrakás, és nincsen dobozolás sem. Még ücsörgök a tátongóan üres káosz kellős közepén, és arra gondolok, hogy hiányzol.

hiany3.jpg

Egészen beleengedem magam, megfürdetem a lelkem egy kád jeges vízben. Felhangosítom a csöndet, élvezem, ahogy zavaróan ordít.  Még ha minden porcikám elemi szinten tiltakozik is ellene, én akkor is akarom, mert tőled kaptam. Búcsúajándék.

A legkegyetlenebb, de egyben legértékesebb örökkévalóságba burkolva fekszem, körbeölel a történetünk, és én épp csak annyit veszek el belőle, hogy te is ideférj.

Magamba szívom édes-keserű illatát, érzem a bőrömön az érintését, és igyekszem finoman együtt lélegezni vele. Nem mozdulok. Nem fürkészem a jövőt, nem listázom a múltat. Egyszerűen csak teljesen megadom magam, önként hagyom, hogy rám tekeredjen, és igyekszem minél jobban eggyé válni vele.

Mert néha a búcsú az egyetlen második esély. De mi van, ha ez a búcsú nem adatik meg, ha minden a másodperc töredéke alatt foszlik semmivé? Ha nincs elfogadható magyarázat, ha nincs megfelelő érv, csupán a csordultig megtelt érzelmek és a pattanásig feszült idegek végzetes játszmája? Mi marad a történetünkből, ha a sértettség, a harag és a féltékenység a legszebb emlékeket is megmérgezik?

hiany.jpg

Nekem a hiányod maradt itt, mint utolsó, de minden érzelem erejével bíró, őszinte kötődés. 
Kiálthatnék, hogy maradj még, de már nem jönne hang a torkomon. Dühönghetnék, hogy miért engedted el, de a szeretet végül mindig erősebb, mint a büszkeség.

Csak a hiányod legyőzhetetlen, és én nem is akarok ellenállni. Megtartom magamnak, mint utolsó darabkáját a pezsgő színű álmoknak addig, míg egyszer végleg felölti majd magára a reménytelen állandóság ütött-kopott, szürke köpenyét.

Szólj hozzá

érzelem szerelem szakítás hiány