2016. okt 13.

Az igazmondás művészete

írta: Kockásfülű Nyúl
Az igazmondás művészete

Egyre inkább úgy veszem észre, hogy az emberek között nincsenek valódi beszélgetések. Elcsevegünk az időjárásról, munkánkról, sikereinkről, vagy panaszkodunk egy-egy kudarcról, viszont amiről nem beszélünk: igazán saját magunk. Ha mégis, akkor csak annyira árnyaltan, és indirekt módon, amivel nem csupán helye lesz a hazugságnak, de rá is építünk.

Az igazi beszélgetés az érzésekről szól.
Rólad, rólam, és arról, ami köztünk van. Akkor igazi a beszélgetés, ha tudok neked olyat mondani, amit csak én tudok, és amit csak neked lehet. És akkor, ha te erre úgy válaszolsz, ahogy rajtad kívül senki, és úgy, hogy a válasz csak nekem szól.
Nem csak arról kell beszélni, hogy mit érzünk egymás iránt, hanem, hogy te mit élsz át, amikor én valahogy viselkedem. És, hogy én min megyek keresztül, amikor te egy helyzetet kezelsz.  

Az igazi beszélgetésben megmutatkozunk.
Nincs benne feltétel, nincs benne elvárás, csak megmutatom neked a lecsupaszított, sallang nélküli énemet, hogy tisztában legyél azzal a valómmal, amilyen csak nekem van. Ez egy intim helyzet, meztelenre vetkőztetem és kitárom a lelkemet, csak neked.
Ezért az igazi beszélgetés túlmutat az asszertivitáson, ehhez bátorság kell. Merned kell elmondani a személyes igazadat, mert abban a pillanatban, ahogy elhallgatod, befészkeli magát közénk a hazugság.

Az igazi beszélgetés őszinte.
Az őszinteség valójában egy tiszta spontaneitás, amit nem itat át meggondolás. Abban a pillanatban, ha mondani akarsz nekem valamit, de azt átfogalmazod úgy, ahogy szerinted hallani szeretném: hazudsz nekem. Nem a saját magad igazát mondod, hanem annak egy szépített, gravírozott, módosított, hamisított verzióját. Elhallgatsz valamit, amiről úgy képzeled, bántana engem.

Pedig az igazi beszélgetés szeretetteljes.
Hiányzik belőle az önző szándék és az önös érdek. Megmutatni vágyom magam, neked. Az örömöm: hogy megtehetem, hogy megoszthatom magam, hogy láthatsz engem- szerepeim és álarcaim nélkül. Magamat mutatom, engem ismersz. Mert csak azt szeretheted igazán, akit valóban ismersz. Egyedül az érdek nélküli szeretet lehet feltétlen szeretet.

haza.jpg

A hazugság érdekekről szól.
Célod van vele, lehet, hogy csak annyi, hogy ne bánts meg. Ezért elfeded azt, amiről tudni véled, hogy nekem fájna, de ezzel nem csak az igazi beszélgetést béklyózod meg, magadat is felém rendeled. Hiszen rólam döntesz, önös érdekeid szerint.
Félsz megmutatkozni, de senki nem szeret félelemben élni. Amitől félsz, azt nem ismered, ennélfogva nem is szeretheted. Ha tőlem félsz, akkor bennem nem bízol, tehát engem nem szerethetsz.
Kitárulkozás helyett önmagad hazugságába zárkózol, megfosztod magad tőlem, kisajátítod magad- magadnak. Megtartod a benső valódi éned, és nem engeded elém, nem hagyod, hogy lássalak, hogy megismerjelek, hogy megszeresselek.

Egyedül maradunk egymás mellett hárman: te, én és a közénk ékelt hazugság.

Szólj hozzá

hazugság kapcsolat pszichológia őszinteség