2016. okt 07.

Elkezdeni elölről

írta: Kockásfülű Nyúl
Elkezdeni elölről

A szakítás pszichológiája

Nem szeretnélek becsapni, egy szakítást végigcsinálni pokoli nehéz. És aki mást állít, vagy mondjuk két hét után azzal terrorizál, hogy össze kéne már szedned magad, azt jobb, ha egy ideig elkerülöd, mert - bár lehet, hogy szeretne - nem tud segíteni.
De kérlek, ne higgy neki, nincs igaza.

Sajnos nincs csodaszer, nincs semmi, ami pillanatok alatt elmulasztja a fájdalmat. Olvashatsz önsegítő cikkeket, könyveket, eljárhatsz önismereti előadásokra, próbálhatod elterelni a gondolataidat, ha fáj, akkor az, bizony fáj.
Én sem állítom, hogy tudom a tutit, szerintem senki nem tudja a tutit. Azért, mert olyan egyetemes tuti, ami mindenkinél beválik, nincs. De megpróbálom neked elmagyarázni mi miért, és hogyan zajlik ilyenkor benned, bennem, vagy általában az emberben. Talán, ha végig olvasod, majd kevésbé lesz félelmetes ez az egész.

Nevezzük nevén a gyereket, amit szakítás után átélsz, nem más, mint, egy gyászfolyamat. Bárki próbálja körülötted elbagatellizálni az érzéseidet, vagy rád sütni, hogy túlgondolod, a helyzet az, hogy ez most pontosan olyan, mint amikor valaki meghal. Hiszen ugyanúgy elveszíted, ugyanúgy át kell szervezned a mindennapjaidat, az életedet, a megszokott kis apróságokat, és mindent pótolni kell valahogy, valamivel, valahonnan.

Először is, fontos tudnod, hogy ez egy folyamat, és azzal, hogy belekerültél, te is a folyamat részévé válsz. És tudod mi ebben a jó? Hogy minden folyamat halad valamerre, és van vége.
A gyász hasonló a depresszióhoz. Nem érdekel semmi, visszavonulsz, képtelen vagy hozzáfogni bármihez, talán nem is eszel, és nem is tudsz aludni. Tudod mi a különbség? Hogy a depresszió betegség, a gyász viszont teljesen normális. Valójában a veszteség által kiváltott reakciók és magatartásformák együttese, amely (bizarr módon) az egészségünk megóvását szolgálja.
Úgyhogy kezdd azzal, hogy nem ostorozod magad, és nem ijedsz meg még jobban, nem vagy beteg! Tudod, a gyászmunka végén megkönnyebbülsz, és le tudsz majd mondani szeretett személyről, míg a depressziós saját magáról mond le.

A nulladik szakasz, a megelőző gyász.
Ez az, amikor a halállal már annak megtörténte előtt foglalkoznak, amikor mondjuk valaki nagyon beteg, és haldoklik. Gondolj a kapcsolatodra úgy, mint egy személyre. Beteg volt? Szenvedett? Haldoklott? Ha igen, akkor valahol talán már elkezdtél felkészülni az elkerülhetetlenre. Akkor is, ha ettől még egyáltalán nem könnyebb.

Az első komolyabb fázis a sokk és az elutasítás szakasza.
Ez akár egy jó pár napig is eltarthat. Úgy érzed, hogy ez nem történhetett meg, ez csak egy rossz álom, amiből fel fogsz ébredni. Vagy, hogy visszajön. Meggondolja magát, rájön, felhív, és elfelejtitek ezt az egészet. Ami ilyenkor veled történik, azt úgy hívja a pszichológia, hogy elhárító mechanizmus. A tagadás nem más, mint egy természetes önvédelem, amit a minket elárasztó valóság esetén használunk. Szükséged van rá, mert így fokozatosan, a saját tempódban tudsz szembenézni a realitással és a tényekkel. Fontos a saját tempó, ne felejtsd el, hogy ez most veled történik. Egyedül te tudod, hogy mihez mennyi időre van szükséged, soha ne hagyd, hogy ebbe bárki beleszóljon.
Hidd el, a sokkot fel fogja váltani egy-két- sok nagyon heves érzelmi vihar, legyél dühös, legyél szomorú, legyél bármi.
Nyisd a szelepeket, mert ami ezek után jön, annak muszáj kimennie valahol.

reality.jpg

Kontrollált szakasznak hívjuk azt, amikor a halálesettel kapcsolatos ügyintézések szakaszát éljük.
Egy kapcsolatban ez lehet az elköltözés, különböző egymásnál hagyott tárgyak visszacserélése, vagy egyszerűen csak a Facebook „letakarítása”. Ilyenkor bármilyen lehetsz, egyéni habitustól függően, van, akin úrrá lesz a tehetetlenség, míg mások minél hamarabb szeretnék lerendezni ezeket a kötelező köröket. És dühös. Vádaskodó, ingerlékeny, haragvó, mind megengedett. Csak a haragodat próbáld ne teljesen befelé, magad felé fordítani. Annyi bajod van, elég nehéz most neked anélkül is, hogy folyamatosan önvádolsz.
Ebben a szakaszban az érzelmi zűrzavar nem hogy teljes mértékig megengedett, de tudnod kell, hogy ha ezt nem éled ki teljesen, akkor félő, hogy megrekedsz. Akkor pedig csak tovább nyújtod az amúgy is gyötrelmesen nehéz és végtelenül hosszúnak tűnő folyamatot.

szakitas3.jpg

Tudatosítás – a felszakadó érzelmek stádiuma.
Ez az időszak egy hatalmas mérföldkő – ha ezen túljutsz, akkor túl vagy a (nehezebb) felén.
A kavalkádszerű érzelmektől továbbra sem szabadulsz, de érzed, hogy már egyre kevésbé felszínesek. Eddig leginkább arra emlékeztél vissza, ahogy megismerkedtetek, az első komolyabb közös emlékre, amikor még minden annyira jó volt, és a szakításra. Érzed, ahogy szépen lassan előkerülnek azok az emlékek is, amik kevésbé meseszerűek? A kisebb csetepaték, a rossz szokásai, az idegesítő dolgai. Persze, ezekkel együtt is, még mindig nagyon hiányzik. De mintha egyre jobban tudatosulna az egész, mintha egyre inkább átalakulna a gondolkozásod. Lassan kisebb lesz az önvád, nagyobb az ő felelőssége. Ha ezt eléred, vegyél egy nagyon mély levegőt, és hidd el, hogy kibírod, innen már tényleg menni fog.
Folytass párbeszédeket magadban – magaddal. Kezdd azzal, hogy őszintén, és mélyen kérj bocsánatot saját magadtól, és ezzel egy időben bocsáss is meg magadnak, amiért ennek az egész nehéz időszaknak kitetted magad. Itt az ideje, hogy próbálj meditálni, próbálj visszatalálni magadhoz, és megvigasztalni azt, aki a lelked mélyén zokog. Éld csak át, hogy elveszett vagy, hogy félsz és nem tudod a kiutat, de egyben legyél is ott magadnak, légy az az erős és bátor megmentő, aki kivezeti a belső éned ebből a borzalmas útvesztőből. Jó, ha sok időt töltesz magaddal, és ha ez minőségi időtöltés, nem érzed majd magad annyira magányosnak. Sétálj a kedvenc helyeden, vásárolj a kedvenc butikodban, igyál meg egy pohár bort a kedvenc bárodban. Vidd el magad moziba, koncertre, randizz magaddal. Tudom, hogy furának tűnik ezt így olvasni, de tégy egy próbát, hidd el, a kezdeti zavaron hamar át lehet ugrani (emlékszel milyen volt vele az első randi? Akkor is zavarban voltál, nem? :) ).
És még valami. A legjobb időszakba értél, hogy tudatosan elkezdj magadért csinálni dolgokat. Ismered például a 100 happy days-t? Kezdd el, vagy kezdj bele bármibe, amit régóta terveztél, vagy valaha is álmodtál róla, vagy csak úgy spontán eszedbe jut. Tanulj, fejlődj, tét nélkül, és bármit megtehetsz.
Közben pedig nagy levegő, már nincs sok hátra, most kell még egyszer nekirugaszkodnod, és kint leszel a vízből!
Ne félj.

astrid-uj-elet.jpg

Az átdolgozás szakaszába lépünk.
Egyre racionálisabban és tudatosabban emlékszel vissza a múltra, csökken az érzelmeid intenzitása. Kezded magad újra embernek érezni, és ez nagyszerű. Előfordul, sőt, gyakori, hogy átveszel szokásokat, stílusokat, hobbikat tőle, de lehet, hogy a gondolkodásodat fogja erősen befolyásolni az, amilyennek emlékszel rá. Ez nem baj, vegyél el mindent, amit szeretnél, a tiéd, használd.
És ne ijedj meg, ha a keresést szó szerint éled meg, úgy érezheted, most szükséged van valakire, helyette. De tartsd szem előtt, hogy ez is a folyamat része, nem biztos, hogy szilárdan készen állsz még egy új kapcsolatra. Ilyenkor általában az szokott történni, hogy felruházzuk magunkat az elvesztett ember tulajdonságaival, és megpróbáljuk ezt kifelé projektálni. Úgy öltözöl, olyan zenét hallgatsz, amit a volt szerelmed, belebújsz a stílusába, hiszen neked ez annyira tetszett. Próbálsz ő lenni, és magad mellé találni valakit, aki te lehetnél. És akkor olyan, mintha pótolnád azt, ami ti voltatok, de látnod kell, hogy a szerepek nincsenek szabályosan kiosztva.  Rá kell ébredned, hogy ő csak számodra annyira egyedi, más nem fogja benned az ő tulajdonságait szeretni. Hiszen téged magad miatt kell, hogy szeressenek, magadért kell, hogy figyeljenek rád, és téged kell, hogy értékeljenek. Ezért, ha kijátszottad magad, el kell engedned azt, ami nem te vagy. Időigényes lesz, de minél tudatosabban monitorozod ami történik, annál hamarabb kibújsz a bőréből, és belelépsz saját magadba.

igenelet-teszt-ezt-hozza-neked-az-uj-ev.jpg

És akkor megtörténik az adaptáció.
Ez önmagunk és a világhoz fűződő új viszonyunk kialakításának stádiuma. Az elveszített szerelem egy belső emlékképpé válik a külső létező helyett. Képes leszel gondolni rá, és beszélni róla anélkül, hogy reménytelennek éreznéd az életedet. Bűntudat nélkül örülsz majd és a jövődre koncentrálhatsz. Ismét teljes értékű kapcsolatokat tudsz kötni, képes leszel érdeklődve mások felé fordulni, segíteni és támogatni a barátaidat, családodat.
Végigcsináltál egy piszkosul nehéz időszakot, közben megjártad a poklot, de élsz, létezel, jelen vagy, és kijöttél belőle. Legyél magadra borzasztóan büszke, nehéz volt, de leküzdötted. Okosabb lettél, tapasztaltabb és értékesebb.

Köszönd meg saját magadnak, hidd el, van mit! 

Szólj hozzá

szerelem kapcsolat boldogság szakítás pszichológia túlélés feldolgozás elengedés